Ki kellett vinni a traktor váltóját Losoncba felújítani. Senki nem vállalta a cégnél, Bali persze lelkesen ráharapott, hogy mekkorát fog sízni aznap.

Váltó raklapon a furgonban, kb. 600kg. Síbaki az ülés alatt. Léc+bot egy papírhengerbe eldugva, előtte védőcsövek. Kurvajó, tökre nem látszik.

Irány ipolytarnóc, ahol közlik, hogy itt nem lehet járni egyáltalán. Irány Ráróspuszta, ahol a leglazább az ellenőrzés több forrás szerint. Simán átmegyek, magyar csak int, szlovák sehol. Losoncon lebeszélem, hogy most elugrok Jaraba-ba, majd jövök. Mondják, hogy itt van belső ellenőrzés, simán visszaküldhetnek, de fekete járást nem érint az útvonal, talán oda is juthatok. Mivel Polana fehérlik, simán oda megyek, jól néz ki. Felvergődök a váltóval a hegyre. A hotel alatt 1km-vel, érzem, hogy felnin fut a jobbhátsó....Ajjaj, fordulok, nézem mi van a céges furgonban: Emelő van, pótkerék van, kerékkulcs....nincs, illetve 17 helyett 19 van. 

Oké, nyugi, itt a büfé. Felfutok a hotelhez, ahol senki. Próbálom felfeszíteni az öreg ratrakot, abban tuti lesz ilyen kulcs, de nem megy, Megpróbálok minden ajtót, hátha egy nyitvavan, benézek 2 fáskamrába is, de semmi. Vissza a kocsihoz, elkezdem megemelni, és ellenőrzöm a pótkereket is. Ezek rendben. Na akkor irány Hrinova, ott veszek 17-es crovát. max 3 óra, és ha nincs túlságosan rátépve, 4 felé már indulok is.

Az izgalom lanyhul, kirajzolódik a szopás, már nem kell olyan élesen, gyorsan gondolkodni, szabadabb szárnyra kaphat a gondolat: Tulajdonképpen mi a francot akarok én itt tökegyedül, miért nem jó nekem ülni a kényelmes irodában, okoskodni egész nap? Elééggé kódolva volt, hogy ma valami szívásba belehajolok. Hát igen, pont ezért. Egész napom ilyen  -számomra- kellemes bizsergésben telt. Egész nap a tilosban.

Kb itt tartok, mikor a kanyarban feltűnik egy öreg a kutyájával. Mondom neki a dolgomat, visszamegyek vele, megmutatom a kocsit. Meghúzza a vállát, int hogy kövessem. Szegyemnadszaty. oké. Felkullogunk az első garázsig, kinyitja az ajtót, bent állnak a motorosszánok, meg minden. Kezembe ad egy teleszkópos szárú kerékanyakulcsot 17-es crovával.  Hú. Ö volt a büfés-ratrakos-gondnok, meg talán minden egyéb itt.

Hát ez jó. Megszerelem, és azzal a lendületttel veszem a bakancsot, csatolom  lécet, és a pályán megyek fel vigyorogva pólóban a délutáni napsütésben. Zsákomban a kulcs, amit úgy adok oda az öregnek menet közben, mintha 100 éve így csinálnánk ezt keddenként.

-Ski sever?  -Dobro, mondja és mutatja hogy a csernij jelzés felé. Felmegyek, nézem a sínyomokat, de nem a piroson, hanem a lift tetején a túloldalra le. Hát ez valami oltári jó. Csak az első 50m sűrű fenyő, utána ritkás öregerdő, nagyon szép. A hó 60cm, kemény, teteje változó. Néhol enyhén megolvadva, néhol foja a lécet, de elég gyors. Elveszek a Polána rengetegében, valahol az É-i oldalon, hú de jó, megint jön a bizsergés. Lefelében néha sandítom a felfelé nyomot, hogy tudjam hogy járnak itt felfelé. Néhol furcsán össze van járva...leérek 1030-ra, onnan nem olyan sok már a hó, és jó lécet hoztam. Fókázok, megyek fel. A felmeneti nyom, tényleg eléggé össze van járva, de ezek itt mind-mind medvenyomok. Hirtelen rájövök, hogy én tulajdonkáppen rohadtul félek a medvétől. Hangosan magyarázom, hogy mennyire rohadtul be vagyok szarva, és hogy remélem nem itt terelgeti a bocsát/bocsait valamelyik dühödt nőstény, stb. Csak jussak végre fel... Néha megállok, hegyezem a fülemet riadtan, de semmi. Mondjuk mikor már meghallom, akkor pont cseszhetem is. A végén a sűrű részen fokozódik a beszarás, bujkálok a fenyők között, és mantrázom, hogy milyen szép ez a délutáni napsütés.

Elérem a sípályát, minden oké, megyek még 2 laza kört, aztán irány haza. Laci bácsival szakértjük a váltót, nyugodtan beszélgetünk, valahogy ki vagyok simulva, nem sietek sehova.