Este fél szemem a Loiblpass hőmérőn, tudtam hogy ma hajnalra mínusz lesz. Utána megint meleg, ameddig a prognózist érdemes nézni. Rá voltam már hangolódva erre a projektre, és közben megjöttek a jégszerszámok is, valami firnt kellett nekik keresni valahol. Firn volt, de ez sajnos már nem téli mászás volt.

A téli mászás nekem eléggé beakadt. Nem a szopás, meg a fázás része, hanem mikor megtalálod a komfortzóna határát, és ütöd a csákányt, rúgod a lépést. Egyszerre egy végtaggal mozogsz, arra odafigyelsz, és azt úgy rakod oda, ahogy kell. És akkor jön a másik végtag. És ez így megy sokáig. Tapadsz a jégen, haladsz felfelé, ez a flow.

Ma inkább gondolkodós volt, mert a sziklán kesztyűben másztam, ott firn nem volt. A laposabb helyeken ahol valami kő-törpefenyő megfogta, ott volt kemény firn, de csak 30-40m szakaszokon. Csákány el - csákány elő.

Tegnap még azt gondoltam, hogy Aladárral jövök, de van itt a beszállás felett nem sokkal egy komolyabb lépcső. Nem nagyon nehéz, de mikor jobbra-balra több100m szakadék, akkor nem jó ha a határodon mászol. Lehet hozni gyakorlottabb gyerekeket ide, de azért ezt a szakaszt ki kell mászni, feljebb van egy nitt, onnan meg biztosítani kell a kölyköket, nehogy túlságosan emlékezetesre sikerüljön a túra.

Feljebb már nincs gond, aki szokva van picit is a hegyhez, rendesen edzéstempóban lehet nyomulni felfelé. Nekem pont az ilyenek a kedvemre valók: Van egy kis izgalom, de van intenzitása a dolognak, haladós, hipp-hopp fenntvagy, jöhet a következő!

Komolyan aggódtam, hogy mi lesz a lefelében, ha itt az É-i oldalban ennyire nincs hó. De a K-i hógyűjtó jól állt, oda ment be az összes lavina, és az 1 hetes meleg meg is egyengette valamennyire. Bejött az elgondolás, hogy nem hajnalban megyek, mert az Ék-i oldalon kemény volt a firni, de a K-i oldalon a lecsúszásnál már felpuhult kissé a teteje itt-ott. Ha hajnalban megyek, az Ék oldal nem lett volna jobb, de a lefelé tükörjég lett volna. Órára kell menni a hegyre, azért ez nem megy Bp-ről...

A track. megtalálható itt

A lefelé így nem jó, mert nem a túristaúton kell lejönni, hanem ahol kiszélesedik a teknő jobbra kell tartani, és lemenni 1300-ra. Onnan az erdészeti úton vissza kell fókázni a hüttéhez. Én nem vittem fókát, nem gondoltam hogy ma fókázni is kellene. Egyébként is a kifagyott lavinanyomon a törpefenyők között a mai sízés eléggé advanced feladat volt, még jó hogy az elmúlt hónapokban volt alkalmam gyakorolni. Én pont a lecsúszóút és a túristaút között próbálkoztam, de annak vége lett, jött egy vízesés. Megálltam a szélén mint a rajzfilmekben. Gondoltam kidugom a léc végét kicsit, hogy szórakoztassam magamat, mert éppen kurvára senki nem volt az egész hegységben, akivel bármilyen interakcióba léphettem volna. De aztán megbeszéltem magammal (kivel mással?) hogy azért ez már egy komolyabb fokú aberráció, hogy saját szórakoztatásra lécorrot dugogatol a szakadék fölé. Léc le, visszacaplatás a túristaúthoz. Közben átvágtam egy törpefenyvesen, hogy káromkodjam egy sort.

A túristaút egy helyen egy mély bevágásban megy, ott lecsatoltam, be is szakadtam, és előrevágódtam egy sziklának, az finom volt. A végén, meg a lécem orra (ugye a versenyfókához jó széles "V" van belefűrészelve) beakadt egy ágba, és úgy rántotta le rülam a lécet, hogy frankón meghúztam a combomat és a vállamat is egyszerre. Jó az a kerek orrú léc, idén nekem 2 nagy zakóm volt, mindkettő ugyanebből, hogy a léc orrán lévő bevágás fennakadt. Szóval gondolkodni kell mielőtt az ember kézbeveszia fűrészt a garázsban... Bozótosba síelek, vagy fűrészelek a -100gr-ért?